Múlt és jelen találkozása – Hosszú hétvégénk Vértestolnán

Ó, hogy vártuk ezt a hosszú hétvégét! Olyan régóta terveztük már, hogy hátunk mögött hagyjuk a várost, a munkát, a napi rutint és pár napig csak egymásra, magunkra figyelünk. És végre ez is elérkezett…

Bár hosszú és fárasztó volt az út, a festői táj látványa mindenért kárpótolt.  Amikor az utolsó domb tetejére felértünk, egy pillanatra még a nap is előbukkant a komor felhők közül, hogy bearanyozza a Gerecse ölelésében fekvő kis települést, Vértestolnát.

Ahogy beértünk a faluba, majd beléptünk a vendégházba, egy szó jutott eszembe: a harmónia.

Harmóniában a vidék hangulatával

Felhődunna alatt…

Amikor késő délután bekanyarodtunk a kocsifelhajtóra, szemközt a Gerecse-hegy még álmosan kandikált ki a felhőfoszlányok alól. A hosszú út és a szomorkás idő miatt gyorsan behúzódtunk a jó meleg szobába.

Középső lányunk, Nonó, a tőle megszokott vehemenciával végigszáguldott a vendégházon és csak annyit mondott: „Anya, ez olyan szép, hogy mindjárt elájulok!” És igaza volt! A ház minden zuga a praktikum jegyében lett berendezve. Az első apartman (amelyet mi vettünk birtokba) akadálymentes, így akár mozgáskorlátozott vendégek igényeit is kielégíti.

Gyakorló háziasszony módjára körbe futtattam a tekintetemet a konyhán, és első pillanattól jól éreztem magam ott. Nem csupán tetszetős a beépített hűtőszekrény, a tűzhely, a bontott téglából készült konyhasarok, de minden kézre állt, akárcsak otthon.

A múlt emlékei

Az étkező és a szobák renovált régi bútorzata is igazodik a falusi turizmus hangulatához, amit a Csillagvirág Vendégház képvisel. Több helyen régi fotók emlékeztetik a vendégeket arra, hogy a ház egykor módos parasztgazda háza volt. Vendéglátónk dédnagyapjának testvére építette még az 1930-as években. Szerették volna ezt a jellegzetes helyi értéket megőrizni, ezért a település és a környék természeti adottságai miatt úgy döntöttek, hogy falusi szálláshellyé alakítják. Az ide érkező vendégek pedig időről időre visszaigazolják döntésük helyességét. A régi vályogházat megtartani nem lehetett, viszont eredeti formájában újjáépítették és apartmanokat alakítottak ki benne.

Harmóniában a közösséggel

Cégérfa

Szombaton elindultunk felfedezni a falut. A kedves kis településen kószálva jól esett minden köszönés, biccentés, kedves mosoly, amit a falubeliektől kaptunk. A közeli kisboltban is szóba elegyedett velünk az eladó és egy aranyos néni, hogy az időjárásról és a bájos gyerekeinkről diskuráljunk.

Sétánk során feltűnt, hogy milyen rendezett a falu. Látszik, hogy minden portát gondos kezek tartanak rendben, s az itt élők büszkék múltjukra, jelenükre és nem vetik meg a kétkezi munkát. Erről árulkodik a Polgármesteri hivatal előtt álló cégérfa is, találunk helyben fodrászt, mezőgazdászt, kőművest, autószerelőt, de működik itt sportkör, tűzoltó egyesület és zenekar is.

Harmóniában a természettel

Látkép a Gerecsére

Délutánra kitisztult az idő, így ház teraszáról szabadon gyönyörködhettünk a körülöttünk végig nyúló hegy látványában. Nem csoda, hogy a környéken számos túraútvonal, megbúvó barlang és néhány kilátó is csábítja a turistákat. A falu mellett, a Vendégháztól alig fél órás sétával is elérhető egy kilátó, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a völgyre, amiben a falu fekszik. Érdemes kiemelni, hogy az Országos Kéktúra útvonala is átszeli a hegyet.

A kisgyerekkel érkezőknek szívből ajánlom a vendégház melletti fajátszóteret, mi többször is ellátogattunk oda vakációnk alatt.

Harmóniában a múlttal

Szombat délután azért hajtott bennünket a kíváncsiság, hogy megismerjük a környéket, így elkocsikáztunk Vértesszőlősre, hogy tiszteletünket tegyük Samunál. Nyolcéves nagylányunk valamelyest megértette, hol járunk és miféle régészeti emlékeket őriz a mai kor számára a bemutatóhely. Azért a kicsik sem maradtak ki e történelmi jelentőségű hely felfedezéséből, megpróbáltunk szavak nélkül, csak hangokkal és kézjelekkel kommunikálni, mint az ősemberek. Nem is olyan egyszerű így rávenni őket arra, hogy induljunk tovább, vagy vigyázzanak a lépcsőn!

Turul

Másnap a kellemes tavaszi napsütésben folytattuk felfedező túránkat a tatabányai Turulmadár emlékműnél. A szobor lábától lebilincselő a látvány; ameddig a szem ellát, az a mi földünk, az otthonunk. Tovább haladva a Szelim-barlanghoz értünk, ami szintén óriási méretével szédít. Nem volt nehéz elképzelni, hogy hogyan telepedett itt le egy törzs sok ezer éve, vagy hogyan rejtőztek itt el a török fenyegetettség idején a környékbeliek.

Két nagy földrajzi tájegység találkozási pontján kialakult változatos formavilág, a flóra és fauna sokszínűsége, ez adhatja azt a varázserőt, amely az Őskor óta idevonzza az embereket.

Harmóniában a jelennel

Vértestolna és környéke nem csak természeti adottságai miatt kedvelt a turisták körében, hanem azért is, mert a fővárosból és a Dunántúl számos pontjáról könnyen, rövid idő alatt megközelíthető. Nem volt kérdés az utazás megtervezésekor, hogy mi is meghívjuk ide budapesti barátainkat, hogy együtt töltsünk egy napot. Tata volt a találkozási pont. Először az Öreg-tó partján fedeztük fel a játszótereket, majd egy kiadós ebéd után az Angol Parkban tettünk egy hatalmas sétát, amit fagyizással koronáztunk meg.

Sütögetés a barátokkal

Késő délutánra járt már az idő, amikor megérkeztünk a Csillagvirág Vendégházhoz és kis csapatunk birtokba vette az udvart. Amíg az apukák a tűzgyújtással foglalatoskodtak, addig a gyerekek a szomszéd gazda birkáit etették a kerítésen keresztül friss fűvel. Mire a bárányok jól laktak, addigra a kis (és nagy) pocakok megéheztek, így az utolsó morzsáig elfogyott a sült szalonna, kolbász, hagyma és a ropogós kenyér. Még sokáig ültünk a felélesztett tűz körül, sok megbeszélnivalónk volt, hiszen olyan ritkán látjuk egymást. Amikor búcsút intettünk hazainduló barátainknak, akkor döbbentünk csak rá, hogy lassan ez a hosszú hétvége is véget ér, és még annyi mindent nem láttunk.

Búcsú

A 230 éves platán

Mielőtt Pécs felé vettük volna az irányt, még visszatértünk Tatára, hogy megnézzük a várat. Sajnos a közelben lévő geoládát nem sikerült megtalálnunk, azért remekül szórakoztunk a romok közt. A falmaradványokon sétálva elképzeltük, milyen helyiség állhatott ott hajdanán, és hogy a várkisasszonyok merre sétáltak, a katonák hol őrködtek és hol rendezték az udvari mulatságokat.

Az Öreg-tó mellett rátaláltunk Keresztelő Szent János szobrára, s a parton álló nagy platánra, amely 2014-ben „Az év fája” lett Magyarországon!

 

Azt hiszem, még közel sem láttunk minden kincset, amit Vértestolna, Tata és környéke rejt, de örökre a szívünkbe zártuk ezt a kedves vidéket. Remélem, nagyobb gyerekekkel visszatérhetünk majd, hogy meghódítsuk a Gerecsét és megnézzük mindazt, ami most kimaradt!

 

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.