Ismerkedés a tanyasi élettel – képeslap a Tóth tanyáról

Kedves Olvasóm!

Üdvözletem küldöm a Tóth Tanyáról!

Bíbor naplemente a kertből

Bíbor naplemente a kertből

Már majdnem a fejünkre esteledett, amikor megérkeztünk a Szentkirályhoz közel eső kis parasztházhoz, s így még épp láthattuk, hogy a Nap milyen gyönyörű színekkel búcsúztatja a mát és várja a holnapot. Már-már túlzásnak is tűnt a bíbor naplemente, de tudtuk, hogy jó helyen vagyunk!

A szürkületben még gyorsan körülnéztünk a birtokon, és a lányok meglátták azt a régiséget, ami egész itt tartózkodásunkat végigkísérte; ez nem volt más, mint egy lábatlan, rozsdás cimbalom. A szebb napokat látott jószágon már csak imitt-amott feszült húr, de így is csodás koncerteket hallhattunk a következő napokban a gyerekek jóvoltából. Püfölték mindennel, ami a kezük ügyébe került, fakanállal, fadarabbal, habverővel, s örömmel fedezték fel, hogy a különféle szerszámok más-más hangokat csikarnak ki a hangszerből.

kut_allo

Udvar díszkúttal

Házigazdánk, aki elképesztően közel, az országút túloldalán lakott, megmutatta a tanya többi részét is. A 2006-ban épült 20 főt befogadó új vendégházat Jani maga tervezte és kivitelezte, és a szobák minden szegletén ott van Timi keze munkája. Hátrébb megnéztük Sóhaj, Kristály és Babér, a három lovacska istállóját, s közben megtudtuk, hogy vendéglátóink már tizenöt éve fogadják a csendre, nyugalomra vágyó, tanyasi életet kipróbáló turistákat, de nem ez a főfoglalkozásuk, hanem ez inkább a szeretetrésze életüknek.

Az este beköszöntével mi is behúzódtunk a számunkra előkészített régi parasztházba, hogy birtokba vegyük a szobákat. Legidősebb lányunk ekkor döbbent rá, hogy mit is jelent tanyán élni, ahol a legközelebbi szomszéd is félórányi gyaloglásra lakik… Kicsit meg is szeppent, hiszen panelgyerek lévén megszokta, hogy mindig van körülette nyüzsgés. Másnaptól viszont szertefoszlottak a kétségek, miután alaposan szemügyre vette az összes szöszmötölési lehetőséget a házban és a ház körül egyaránt.

Idilli reggeli

Idilli reggeli

Már a reggel is csodásan indult, miután az eperfa árnyékában leterített pokrócon a kisebbek elfogyasztották a lekváros kenyeret, a nagyobbak pedig elkortyolták a kávét. Majd teli pocakkal kezdetét vette a JÁTÉK. A kimustrált mosóteknők kiváló póni medencének, adott esetben lakhelynek bizonyultak. Kész szerencse, hogy érkezésünk előtt nyírták le a füvet, így még takarmányhoz is jutottak a rózsaszín, lila és sárga színekben pompázó műanyag paripák.

Irány - Pécs - domb

Irány – Pécs – domb

Délután azért összeszedtük magunkat és ellátogattunk Kecskemétre, ha már ilyen közel esett, és kötelező programként hazacsúsztunk Pécsre a főtéren álló Iránydombról, vagy ahogy a helybéliek nevezik, a kecskeméti nullás kőről. S persze a Cifra palotánál is megálltunk és elénekeltük a nevezetes dalt, de sajnos más műemlékekre, templomokra nem maradt idő (talán majd néhány év múlva ezek is érdekesek lesznek a gyerekek számára).

Apróságok és finomságok a tűz mellett

Apróságok és finomságok a tűz mellett

Következő napra hőséget ígértek a szakemberek, így akkorra terveztük a strandolást! Szerencsére a nagy meleg ellenére nem volt tömeg a fürdőben és kellemesen eltölthettük a napot. Este viszont fontos és elmaradhatatlan dolog várt ránk, a szalonnasütés. Apa volt a tűzmester és nyársfaragó, a lányok nekem segítettek a finomságok előkészítésében. Került a tányérra friss a kenyér, mellé egyik nagypapánk házi szalonnája, másik nagypapánk kertjéből pedig a zöldségek, nem is lehetett volna szebb befejezése a napnak! Persze a gyerekeknek az tetszett a legjobban, hogy késő estig fent maradhattak, s velünk együtt nézhették a – fényszennyezéstől mentes – csillagos égboltot.

Már csak egy teljes napunk maradt a Tóth tanyán. Az éjszakai hideg front kellemes hőmérsékletűre hűtötte a levegőt, így nem kellett hűvös helyre menekülnünk.

A lányok kimondottan örültek egy nyugis napnak, hogy nem vonszoltuk Őket várost nézni, és elmélyülhettek a pajtában felkutatott régi használati tárgyak újragondolásában. Amennyire a rozsda engedte, kipróbálták a kézi gabonaőrlőt, a fatalicskát és a méhész füstölőt. Délután a mogyoróbokor árnya alatt jól esett a frissen szedett barack és a zsíros kenyér.

Tőserdő

Tőserdő

Estefelé kicsit kimozdulni vágytunk, így tettünk egy sétát a közeli Tőserdőn. A Tisza szépséges holtága nyaralók, horgászok és csónakázni vágyók kedvelt helye. A csónakkölcsönző épp az orrunk előtt zárt be, de beértük a kilátómászással, játszóterezéssel és sétával.

Az utolsó napra nem maradt más, csak a pakolás és a szomorú búcsúzkodás. Még egy utolsó hintázás a kisteknőben, egy utolsó koncert a cimbalmon, utolsó méricskélés a két karú mérlegen és egy utolsó szem barack a kert végéből, s már szedtük is a sátorfánkat, várt az út, hogy továbbrepítsen bennünket. Köszönjük a madárdalos reggeleket, a csillagfényes éjszakákat, a csendes szöszmötöléseket és a lármás kergetőzéseket.

Tóth tanya, remélem, még visszatérünk!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.