Nyaralás három gyerekkel

Mottó az elinduláshoz

kep_v2

A gyereket semmiképp se felejtsük otthon!

Végeláthatatlan lista a kézben. Úszógumi, törölköző, rövidnadrág, meg két hosszú is kell, mert biztosan elromlik az idő! A macit eltetted??? Na, várj! Át kell pakolni az egészet, mert a babakocsi nem fér be a csomagtartóba! SOS, gyerekek, indulás, mert Viki már nagyon fáradt, szeretném, ha út közben aludna! Üljetek be az autóba, én még gyorsan visszaszaladok a piros hajú babáért, ne sírj…

Ismerős? No, igen, gyökeresen megváltozik az élet három gyerekkel. Még a nyaralás sem az a megnyugtató, stressz oldó felüdülés, amit ifjú házasként elképzeltünk. De melyik szülő ne vágyna arra, hogy pár napot a családdal tölthessen, amikor csak egymásra figyelnek és jól szívükbe véshetik a gyerekek csillogó tekintetét egy-egy emlékezetes pillanat után!

Az elméletünk

Az első hosszabb nyaralásunkra két évvel ezelőtt indultunk el, akkor még két gyerekkel. Tizennégy napot töltöttünk a Balaton környékén, három szállást érintve. Később beláttuk, hogy ez volt a legpraktikusabb döntés, amit hozhattunk. Nagyon egyszerű az ok, amiért rövid vakációra nem indulunk el, ugyanis négy-öt éjszakára, vagy akár két hétre is nagyjából ugyanannyi holmi kell, mint két napra. Mert ugye a babakocsi, utazóágy, törölköző, fürdőköpeny és néhány játék biztosan kell, ha kisebb gyerekekkel indul útnak a család. Az a néhány plusz ruha meg – főként nyáron – nem foglal jelentősebb helyet. Így mindig azt tartjuk szem előtt, hogy a ténylegesen együtt töltött idő legyen hosszabb, mint be- és kipakolás együttvéve.

A gyakorlatunk

DSC_0145

Ez az egyik értékelhető kép Gunarasról…

Mivel nyáron mindig hosszabb útra indulunk, a mi családunkban nagyon bevált, hogy nem egy helyen töltjük az időt, hanem a tíznapos nyaralás felénél „táborhelyet” váltunk. Így egy-egy utazás sem tűnik kibírhatatlanul hosszúnak, és még új felfedezni valók is várnak a gyerekekre a következő helyen.

A múlt nyáron alkalmunk volt közvetlenül összehasonlítani egy három csillagos hotelbéli szállást teljes ellátással, és egy falusi szálláshelyet önellátással. Úgy alakítottuk a nyaralásunkat, hogy Pécsről indulva elsőként Gunarasra mentünk, majd öt nap után továbbálltunk, és egy barátunk hétvégi házában töltöttük a vakáció hátralévő részét.

Gunarasfürdő nagy előnye volt, hogy egy órán belül odaértünk. Nem kellett attól tartani, hogy a legnagyobb lánykánk, aki már nem alszik ebéd után, elunja magát, és szüntelenül kérdezgeti, mikor érünk már oda? A szállodára nem lehetett panaszunk, tényleg bababarátnak bizonyult, minden felszerelést (babaágy, kis kád, vízforraló) biztosítottak, amit csak kértünk, hogy megkönnyítsék az ott tartózkodásunkat. Csendes, kellemes volt a környék is, ráadásul a strandfürdő közvetlen szomszédságában. Azt gondoltuk, minden adott egy pihentető kikapcsolódáshoz. Mégis egy merő görcs és idegeskedés volt az az öt nap!

Hogy miért? Reggel kilenc óráig lehetett reggelizni, ami cseppet rövid intervallumnak tűnt, tekintve, hogy két igen rossz evő gyerekbe kellett belediktálni pár falatot (a legkisebb akkor még anyatejes volt). Apukával úgy reggeliztünk, hogy a svédasztalhoz rohangálás közben kapkodtunk be pár falatot… Aztán ebédnél kezdődött minden elölről, azzal a különbséggel, hogy abba már bele kellett kalkulálni az alvásidőt is, nehogy túl fáradtan üljenek a gyerekek asztalhoz, mert akkor az tényleg csak hisztit szül. A vacsora rendszerint nyugodtabb étkezés volt, akkor már nem siettünk a strandra, és az étteremből sem néztek ki bennünket, amiért több, mint egy órásra nyúlt az estebéd. A szállodai szobába természetesen nem siettünk vissza, hiszen az hamar szűknek bizonyult ötünk számára…

A strandolás is megér pár sort! Az akkor fél- és kétéves gyermekeink szó szerint felváltva aludtak, egyikünk tehát mindig a parton tartózkodott. A legkisebb délelőtt szundikált, a nagyobb ebéd után, majd mire ő felébredt, a pici újra elálmosodott… Szerencsére a legnagyobb leányzó hamar talált barátokat, így nem igényelte folyton a jelenlétünket. Ennek ellenére a nap nagy részében kétfelé szakadt a család. Volt egy apa-szekció a vízben és egy anya-szekció a fák alatt. Ha szerencsém volt, vacsora előtt még mártózhattam egyet…

No, és akkor még nem is beszéltem a cipekedésről! Az állandó felszerelést a pléd, a strandsátor, a törölközők, a homokozós és fürdős játékok alkották, emellé jött még a hátizsák, amibe a babafelszerelés került. Mindez szépen elfért a babakocsiban, így már csak a csemetét kellett vinni.

P1120908

Lázasan folyik a munka

Ehhez a feszített időbeosztáshoz és állandó stresszhez képest a barátunk vidéki nyaralójában töltött pár nap maga volt a mennyország. Pedig senki sem főzött és mosogatott helyettünk, magunk vásároltunk be, és a végén mi mostuk ki az ágyneműt, amit használtunk! Mégis kisimultak az idegeink és a ráncaink, és jókedvűen, szép emlékekkel tértünk haza.

A legnagyobb előnye a falusi szállásnak az volt, hogy senkihez sem kellett alkalmazkodnunk. Olyan ritmusban teltek a napjaink, amilyet a gyerekekkel együtt igényeltünk. Nem idegesített, hogy csak fél tízkor álltunk neki a reggelinek a strandon, az sem zavart, hogy délben csak két falat lángost ettek a lányok, mert a maradékot úgyis kérték egy órával később! Azért sem kellett aggódni, hogy vacsora közben az idős házaspár rossz szemmel nézi gyermekeink civódását, hiszen a magunk urai voltunk.

Az is nagy előnyére vált a vidéki háznak, hogy nem kellett feltétlenül lesietni a szomszéd településen lévő strandra, mert a hatalmas udvarban bőven volt szöszmötölni- és felfedezni való. A homokozó, a sziklakert és a bokrok mélye megannyi izgalmas meglepetést rejtett. A legjobb játék a kánikulában az volt, amikor egy festő pemzlivel és egy vödör vízzel „lefestették” a terasz kőburkolatát. Egy szakképzett festő megirigyelhette volna a munkamorált! Így, amíg a picurink a hűs szobában szendergett délelőtt, addig én összedobtam egy gyors ebédet, apa pedig a nagyokkal bíbelődött a kertben. A délutánba pedig még mindig belefért a strandolás. Nagyon idilli hangulata volt!

Hihetetlenül nagy segítség volt a házban a mosógép. Egyrészt otthonról nem kellett annyi ruhát hozni, ami a nyaralás végéig kitart. Másrészt úgy jöttünk haza, hogy nem a koszos holmikat pakoltam a szennyes tartóba, hanem a tisztákat a szekrénybe.

A legjobb dolog pedig az volt, hogy nem szakadt szét a család! A gyerekek úgy játszottak a kertben, hogy mi közben a teraszon kávéztunk, vagy a házban tettük a dolgunkat. De ha szaladt az egyik, hogy mutatni szeretne valamit, rögtön ott termettünk. Ha pedig akadt fél óra “szabadidő”, akkor bekapcsolódhattunk a játékba.

Itthonról

Hazaérve persze már tökéletesen láttuk, mit rontottunk el a hotelben töltött napok alatt, ami miatt onnan rossz szájízzel jöttünk el onnan. Sok mindennel nem kellett volna foglalkozni, aminek túl nagy figyelmet szenteltünk. Hiszen kit érdekel a szomszéd hölgy rosszalló tekintete, ő is biztosan volt hasonló szituációban, csak már nem emlékszik rá. Kit izgat, hogy a pincérek már megint a szemöldöküket húzogatják a bébiétel melegítésnél, nekünk most erre van szükségünk, ő meg ezért (is) van ott. És miért zavarjon, ha nem mennek olyan flottul a dolgok, mint otthon! Mégis vallom, hogy a falusi nyaralásnak nincs párja. Akár a kis családdal, akár a nagyszülőkkel megtámogatva, akár nagy baráti társasággal lazulva. A kulcsszó a szabad időbeosztás, ez teszi pótolhatatlanná és feledhetetlenné a családi vakációt.

Azért megyünk nyaralni, hogy kilépjünk a megszokott környezetből, az unalmassá váló napi rutinból, hogy együtt legyen a család, hogy már-már giccsesen mindent együtt csináljunk. Most van itt az ideje a későn kelésnek, a későn fekvésnek, a délutáni ebédnek, a kószálásnak, a lustálkodásnak, a felfordulásnak. Otthon ezt úgysem lehet megtenni.

Ezt az utolsó pár sort kellene jól feljegyezni, és a nyaralás végéig minden nap elolvasni.

  • Öten a strandon

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.